M.M.N. – Mondom, mit nézek – Orange is the new black

Egy biztos, senki sem fizet nekem azért, hogy folyamatosan Netflix-es tartalmakat osszak meg. Hogy miért teszem mégis? Egyszerű. Mert ezek a sorozatok jók.

Untitled-1

Az Orange is the new black (szabadfordításban valami olyasmi hogy: A narancs(szín) az új sikk) egy remek történet, jó szereplőkkel, néha drámai és néha vígjátéki felhangokkal.

black02

A sztori a következő:

Piper egy régi, vad korszaka árnyékától menekülve önként vonul be a börtönbe, hogy letöltse a jogos büntetését, amiért évekkel ezelőtt, a barátnője Alex kérésére drogot csempészett. Úgy gondolja, hogy a két év, amit a rács mögött kell eltöltenie nem lesz túlságosan megerőltető, s bár a börtön nem az a veszélyes és rettegett közeg, amit sok más film vagy sorozat olyan készségesen mutat be (pl: az Oz az HBO-tól vagy az ausztrál Wenthworth), azért mégsem egy leányálom. Piper már az első nap bemutatkozik, beszarozza a benti kaját és ezt éppen a szakácsnő Red előtt teszi. Ugye, nem kell mondanom, mi jár a finnyás hölgynek? 😉

black01

Ahány karakter, annyi történet és sokan vannak a hölgyek, szóval nem kell csodálkozni rajta, hogy a sorozat már az ötödik évadot koptatja. Sőt, ha hinni lehet az ImDb-nek, akkor a jelenlegi állapot szerint a Netflix egészen 2019-ig számol a sorozattal, azaz hét évadig lehet együtt kacarászni vagy éppen együtt pityeregni a csajokkal.

black03

A fő vonulat persze Piper sorsa, az, ahogy a nagyvárosilányból, vagány csaj lesz a rácsok mögött. És a szövetségesek mellett persze ellenségei is vannak bőven. A történet remekül felépített, a karakterek kifogástalanok. Rengeteg a humoros pillanat, de drámában sincs hiány. Nem csoda, hogy 2013-ban az év egyik legmeghatározóbb sorozata volt. És tényleg mindenki  megtaláhatja a kedvencét, szurkolhat érte és átkozhat mindenkit, aki ártani akar neki.

black04

Ami fontos, ez amolyan kiabálsz-a-tvvel sorozat. Tényleg nem lehet “csak úgy” nézni. Ha belekezded, nem tudod abbahagyni. A függőség azonnali. Hamarosan érkezik az új évad (június 9-én) és a Netflix különleges műsorpolitikájának hála, az össze, általuk gyártott sorozat teljes évada felkerül egyszerre. Szuper, nem?

black05

Szóval vetődjetek rá a Netflix-en az Orange is the new blackre!

lanky_colorcom_paperback_konyv_

És ha túl hamar végeznétek a meglévő négy évaddal, akkor addig, míg az új részekre vártok, olvassátok a regényemet, aminek a címe A Lanky ház halott.

A könyv a Colorcom Kiadónál rendelhető, ezen a linken.

Továbbá megtaláltok  Face-en és Instá-n.

Osztani ér! Olvasni ér! Beszélni róla(m) ér!

Viszlát legközelebb!

 

 

 

Advertisements
M.M.N. – Mondom, mit nézek – Orange is the new black

E.R.R. (Egyperces Rémisztgetés Reggelire) – Ki az?

Hermann úr az erdő szélén lakott. Kis háza takaros volt, s bár felesége, Christina évekkel ezelőtt meghalt, a férfi nem hanyagolta el magát. Rendben tartotta mindkét szobát, a konyhában elmosogatott maga után és hetente egyszer a fürdőt is kitakarította. Nem volt baja az életével. Csupán az asszonya hiányzott neki.
Hermann úrról köztudott volt, hogy nem szereti a gyerekeket. Talán ebből az egyszerű tényből kifolyólag a Jóisten is úgy döntött, nem ad nekik, s bár a nő életében mindig is vágyott egy kisfiúra vagy kislányra, ebben a vágyában magára maradt. Emiatt egyszer csúnyán összekaptak, aztán a nő úgy döntött, nem fog ezért egész életében haragudni a férjére. Ettől még szép életük lehet. És az is volt.
A bajok ott kezdődtek, hogy a gyerekek sem szerették Hermann urat. S mióta az asszony meghalt, a férfi zárkózottsága csak még jobban feltüzelte a kölykök szemtelenségét. Mostanában pedig ez a pofátlanság már odáig jutott, hogy az elmúlt napokban aludni sem hagyták. Két napja minden éjjel arra ébredt, hogy kopogtatnak az előszoba ablakán; egyszer sokkal éjfél után, majd hajnali kettőkor. S bár minden este, mikor lefeküdt, azt hitte, jól fog aludni, az átkozott kopogás újra megismétlődött. Ma éjjel is így történt.
– Átkozott kölykök! A fene belétek! – dörmögött magában, miközben kikászálódott az ágyból.
De a kert, ahová az előszoba nézett üres volt. Csakúgy, mint eddig.
– Ki az? – kiáltott ki.
De az ajtóban sem állt senki. Eddig egyszer sem tudta elkapni a huligánokat, mert olyan gyorsan elbújnak.
– Na, de most! – gondolta. – Most rajtakapom őket! Elég volt.
A konyhába ment és egy gőzölgő pohár kávéval az előszobai fotelbe ült. Még egy pokrócot is magára terített. Szemben vele ott állt Christina egykori kedvenc tükre. A holdvilág betévedt az ablakon és megcsillant az üvegén. Herrmann úr a nőre gondolt, mélyet sóhajtott és gondolataiba mélyedt.
Bár nem akart, mégis elbóbiskolt. Apró, kaparászó hangra ébredt. Mintha léptek halk zaja lenne odakint a murván.
– Most megvagytok! – gondolta diadalittasan.
Levetette magáról a takarót és óvatosan az ablakhoz osont. De a kert üres volt. Összeráncolt szemöldökkel lépett az ajtóhoz, kitárta, de odakint sem volt senki. Értetlenül vakarta meg a fejét. Csak álmodott volna? Lehetséges?
Ekkor hallotta meg a három, apró kopogást. A háta mögül szólt.
Megperdült a sarkán. A tükörben Chrisitna állt. Fehér hálóingje, melyben eltemették mohás volt, sár csúfította. Kezein és az arcán fekete volt a bőr. Az egyik szemgolyója hiányzott. Száját férgek rágták.
– Hermann! Hát itt vagy! – suttogta a jelenés és a hangja olyan volt, mintha a föld mélyéről szólna.
Kinyújtotta rothadó kezét a férje felé.
– Jöjj velem Hermann! Jöjj velem!
A férfi felordított. A jelenés kilépett a tükörből. A test bűze folytó volt. Akár a kiforgatott síroké.
– Jöjj Hermann!
Egyre közelebb jött. Már csak egy lépésre volt. Hermann ordított, ahogyan a torkán kifért. utolsó gondolta ez volt; bárcsak gyerekek kopogtattak volna az ablakon.

mirror-1662178_1920.jpg

E.R.R. (Egyperces Rémisztgetés Reggelire) – Ki az?

Költözik a Lanky ház

Az elmúlt napokban egyszerre jártam hatalmas hegyek tetején és mély völgyek között. Egyik percben megállíthatatlanul törtem az ég felé, míg egy másikban olyan eszeveszetten kezdtem zuhanni, hogy azt hittem; belehalok.

Mostanra sikerült új erőre kapnom. Hát újra itt vagyok. És valamit el kell mondanom neked:

Mint ahogy a címben is írtam; költözik a Lanky ház. Ugyanis az Underground Kiadó, gazdaságossági okokra hivatkozva nem tudja a továbbiakban vállalni A Lanky ház halott című regényem jelenlegi formájában történő előállítását és értékesítését. A készleten lévő darabokig még árulják a könyvet, ez 2016.11.10-i utolsó levélváltáskor négy (azaz 4) példány volt. Ma még elérhető. Aztán leveszik a kínáltukból.

Szerencsémre szinte azonnal belefutottam a Colorcom kiadó karjaiba, akikkel néhány levélváltás és telefonbeszélgetés után sikerült megállapodnunk. Kiderült; van egy üres telkük a rémházamnak. Olyan feltételekkel, melyek mindannyiunknak jók. És el kell mondjam, lenyűgöztek a hozzáállásukkal és a gyorsaságukkal. Elképzelhető, hogy ehhez kellett az én rugalmasságom is, de egy hét alatt csodát tettek és a könyv máris előrendelhető. Egy vagány kis promo site-ot is kapott. Katt ide, ha meg akarod nézni. Szóval még csak kiesés sincs, ugyanúgy vásárolható a könyv, mint eddig.

De be kell valljam, eleinte kishitű voltam. Mikor az Underground ultimátumot ajánlott – a három lehetőségből kettő nekem nem volt gazdaságos, rólad, olvasóról nem is beszélve, ezért döntöttem a költözés mellett – , szóval, mikor megkaptam a levelüket, egy világ dőlt bennem össze. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ennyi volt, nem megy tovább a könyv, vége. Mert más kiadó is hasonló rémmel fenyegetett; a Lanky ház túl hosszú, túl nagy a terjedelme, nem éri meg előállítani. Vertem a fejemet a falba, mert bár a piackutatást rendesen megcsináltam – legalábbis azt hittem -, az oldalszámoknak nem néztem utána.

De a Colorcom tényleg kisegített. Igaz, a jutalékom nagy részéről lemondtam, de a könyv legalább így elérhető maradt egy reális áron. Máskülönben 6,000 Ft felett lett volna. Az az út pedig nem járható.

lanky_colorcom_paperback_konyv_

Így nagy örömmel jelenthetem be az újjászületett Lanky házat, immáron a Colorcom Kiadó gondozásában.

Ünnepelj velem és ha még nem rendelted meg a regényt, a Colorcom Kiadó boltjában megteheted, ezen a linken.

Engem pedig megtalálhatsz  Face-en, Instá-n, Pinterest-en és  Youtube-on. Társblog itt .

osztani-olvasni-beszelni
Viszlát legközelebb!
Költözik a Lanky ház

Bemutatkozom

Sziasztok,

A mai bejegyzés egy érdekes és izgalmas apropóból készül. Egy nagyon lelkes és barátságos Facebook csoport, a Könyvmarketing hirdeti meg időről időre azt a lehetőséget, hogy a nap írójaként egy-egy szerző bemutatkozhasson a tagok közül, a többiek pedig kérdéseket tehetnek fel neki. A tegnapi nap volt az enyém. Íme, az én bejegyzésem.

  • mondj magadról pár szót

Demeter Norbert vagyok és 34 éves, író. Eredetileg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származom, – Fehérgyarmaton születtem, nevelkedtem és éltem egészen huszonnégy éves koromig -, majd egy rövid Budapesti kitérő után Sopronba költöztem, ahol már majd’ egy évtizede élek. Az eredeti szakmámat tekintve színész vagyok, ezt a hivatást kilenc évig gyakoroltam egy félprofi, főként támogatásokból működő vidéki kis színházban; mellette írtam dalszövegeket, verseket, szereztem zenét, megírtam másfél musicalt, szóval elég sok mindenben kipróbáltam magam az évek során.

Az írás mindig is velem volt, már kora kamaszkoromtól kezdve. Úgy érzem, ez az a formája az önkifejezésnek, ami nekem megy, amiben tényleg jó vagyok. Nem tagadom, kell még tanulnom, mert fejlődni mindig van hová, de összességében túlléptem azokon a félelmeimen és korlátaimon, amik eddig visszatartottak attól, hogy befejezzek egy könyvet és kiálljak vele a nyilvánosság elé.

  • beszélj a (leendő) könyve(i)dről

lanky_paperback_ps_konyvÍme az első regényem, A Lanky ház halott. Két héttel ezelőtt, október 24-én jelent meg. Azért is örülök, hogy ez a könyv megszületett, mert többek között rávilágított arra, hogy képes vagyok létrehozni egy produktumot, és hogy eddig tévedtem: mégiscsak lehetséges a lehetetlen és az ember igenis túl tud lépni önmagán, ha megvan a szorgalma, a kitartása és egy jó ötlet, amin élvezettel dolgozhat. Persze nem volt mindig könnyű, voltak nehezebb időszakok is, de ettől függetlenül nagyon jó érzés volt megírni ezt a regényt és hálás vagyok azért, hogy én írhattam meg.

  • ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot

Ha tapasztalatot kellene megosztanom, akkor azt mondom, hogy fontos a kitartás és a türelem. Ez igaz az írásra és a kiadásra is, hagyni kell időt a folyamatoknak, hogy rendesen végbemenjenek. Egy elsietett regény sosem működik annyira jól, mint egy átgondolt, szépen kidolgozott és kivitelezett könyv. Mert fontos, hogy ne csak az író legyen büszke a munkájára, hanem mindenki, aki rajta, vele dolgozott. És persze ne hagyjuk ki az olvasókat sem. Hiszen mi írók, nélkülük semmik sem lennénk.

Tapasztalatból tudom azt is, hogy vannak helyzetek, amikor egy bonyolult mondatnál sokkal jobb az egyszerűbb megfogalmazás. Vagy, hogy csak olyan jelzőket, határozószavakat használjak, amik a beleillenek a szövegkörnyezetbe. És nagyon fontosak a jó próbaolvasók, akik tényleg a szemembe mondják, ha valamit változtatni kell. Ha az embernek szerencséje van, teljesen kiválthatóak velük az olvasó-szerkesztők. És hajnalig tudnám folytatni a tanácsadást, tapasztalatmegosztást. Ha kérdeznél, keress bátran. Ha tudok, szívesen segítek. De azt hiszem, most ideje továbbmenni.

  • Mennyi ideig tartott megírni a könyvet?

A Lanky házat két évig írtam, 2014. május 8-tól 2016. március 11-ig. Ebben az időszakban háromszor írtam át, illetve javítottam a könyvet. Az első vázlatot kézzel írtam, majdnem két, kockás spirálfüzetet töltött meg a történet. (Imádok kockás füzetbe írni!) Ebből aztán begépeléskor készült el a második változat. Mivel rövidnek tarottam, ismét átírtam, egy új történetszálat vezettem be, ami – szerintem – sokkal jobbá és teljesebbé tette a történetet. Így a regény a duplájára nőtt.

(off: nyomtatásban a regény 606 oldalas lett. Jelenleg ez tény a könyv létét fenyegeti az Underground-nál. Túl hosszúnak tartják, finanszírozhatatlannak. Mint már mondtam a könyv két hete jelent meg, május óta dolgoztunk rajta együtt, karöltve a kiadóval  és eddig semmilyen gondjuk nem volt az oldalszámmal. Jelenleg úgy tűnik, hamarosan befejezzük a közös munkát. Még folyik a levélváltás, az egyeztetés, az eredményekről később beszámolok majd. Na, de most vissza a történethez.)

Ezután próbaolvasókhoz került a Lanky ház és nagyon nagy szerencsém volt a lányokkal, mert kigyomláltak mindent, ami nem odavaló és tényleg nem volt szükségem se szerkesztőre, se korrektorra. Ettől függetlenül, nem tartom a regényt tökéletesnek, valószínűleg az a fajta vagyok, aki örökké javítgatná a kéziratot, valós vagy vélt hibák után kutatva. Ha esetleg egyszer elolvasod, és úgy gondolod, keress meg. Kíváncsi vagyok a véleményedre.

  •  Milyen zsánert szeretsz olvasni?

Hosszú éveken át nem voltam hajlandó akármit elolvasni. Stephen King-re esküdtem és nála kevesebbet, vagy rosszabbat író szerzőt nem vettem a kezembe. Ma már ez változni látszik. Kezdem felfedezni, hogy léteznek más világok, más stílusok is. És lehetnek ugyanolyan jók.

Én a terjengős regényeket szeretem, ahol van ideje a karaktereknek érvényesülni, a történeteknek kibomlani. Szeretem a részleteket, amikor az író titkokat árul el a szereplőkről, a viszonyaikról, a gondolataikkról. Nem csak azért, mert így sokkal igazibbnak tűnnek, hanem azért is, mert szerintem csakis ezekben az esetekben ismeri a szerző a saját történetét. Innen tudom, hogy foglalkozott, dolgozott vele. Hogy hagyott elég időt a folyamatoknak. Másképp átverve érzem magam.

  • Facebook vagy honlap?

Ha itt a fontosságukra, a sorrendükre gondolsz, szerintem a FB fontosabb egy kezdő írónak. Itt tudunk tábort gyűjteni magunk köré, nem mellesleg látjuk is őket, beszélhetünk velük. Jó, ha van külön szerzői oldalad, mert látod a statisztikákat, mire kattintottak többen, milyen tartalom érdekli az embereket. És mindenképpen izgalmas és sokszínű tartalommal kell feltölteni az oldalt. Képek, blogbejegyzések, hírek.

A honlap sajnos megkerülhetetlen, de én úgy érzem az első időkben, nem kell rá sokat áldozni. Elég egy ingyenes felület. Ma már nagyon szép sablonok vannak, egy-két óra alatt jó kis oldalakat lehet összerakni. De én a közösségi médiát jobban szeretem.

  • Mikor szeretsz írni?

Ez könnyű. Mindig! 🙂 Legszívesebben mindig csak írnék. De a legproduktívabb reggel és délelőtt vagyok. Délután vagy estefelé már nehezebben jönnek a gondolatok. Szóval ha tehetem, napközben dolgozom.

  • Hogyan varázsolsz ihletet?

Én úgy szeretek írni, ha a történet legalább 70 %-a már megvan a fejemben. Ezután leírom vázlatszerűen, megtervezem a regényt és közben lélekben készülök a kezdésre. De itt is hagyok időt, nem kezdek azonnal neki. Hagyom, hadd forrjon bennem az ötlet, a legvégső pillanatig húzom és mikor már majdnem robban bennem, akkor kezdem el. A következő könyvem ötletét már hét hónapja hagyom forrni. Talán lassan itt az ideje, hogy nekifogjak. 🙂

Szeretek zenét hallgatni, miközben írok, hogy kizárhassam a külvilágot, de nem mindegy, hogy mikor, mit hallgatok. Ha akciódús a jelenet, amivel éppen foglalkozom, akkor filmzenére esküszöm. Általában valami epikusat, vagy valami zalkatottat, indulószerűt választok. Az ilyen stílusú zene felpörget, szinte zubog a vérem közben. 🙂 Ezekhez a részekhez Danny Elfman zenéit szeretem használni. Egyébként ő az abszolult favoritom a filmzeneszerzők között. A lágyabb, nyugisabb részeknél Smooth jazz-t hallgatok, de csakis instumentálisat. Amiben szöveg van, az elveszi a figyelmemet. Ha nagyon nem működik semmivel az írás és nem tudok koncentrálni, akkor kiválasztok egy átlagos dalt, folyamatos ismétlésre állítom és a monotonitása segít kikapcsolni.

  • Ki a példaképed?

Az abszolult példaképem Stephen King. Én az ő munkáin nőttem fel és nagy hatással voltak rám a könyvei. Emellett kedvelem a klasszikus horror-t is, Bram Stoker, Mary Shelly is kedvenc, de nem csak a horrort szeretem. Nekem az a fontos egy történetben, hogy el tudjon repíteni a mindennapokból, hogy alig várjam, hogy ismét a kezembe vegyem a könyvet, vagy bosszankodjak, hogy miért nincs még két megálló, csak, hogy addig is olvashassak. 🙂

  • Ez az első könyved? 

Igen, ez az első könyvem.

  •  Milyen témát ölel fel? 

A történet egy fiatal íróról szól, aki kutatómunkára indul, hogy új könyvéhez információt gyűjtsön. Így jut el Pennyville-be, ahol a Lanky ház titkait és lengedáit kutatja. Miközben egyre mélyebbre ásik a városka történetében, rájön, hogy a házban egy lélek lakozik. Egy lélek, aki míg élt, kegyetlen ura volt vallási kommunájának és aki most szabadulni akar téglabörtönéből. És mindent megtesz azért, hogy újra élhessen. A részletekbe nem szeretnék túlságosan bele menni, hogy ne lőjek el minden muníciót, de minden titokra fény derül a könyvben.

  • Milyen írói tapasztalataid vannak?

Eddig leginkább magamnak írtam, leszámítva azt a néhány megjelenést antológiákban, iskolaújságokban. Tapasztalatot talán a könyvekből, történetekből gyűjtöttem, ahonnan megpróbáltam ellesni a mesteribb fogásokat. Emelett elolvastam néhány könyvet a kreatív írásról, de nem éreztem nagyobb segítségnek, mint, amit magamtól észrevettem, vagy megtanultam. Ez a könyvem nagyon jó tapasztalat volt, a következő regényen már sokkal könyebben tudok dolgozni majd.

  • Ha visszanézed a korábbi (akár a fiókba süllysztett) műveidet, hogyan reagálsz? Ha visszanézed a korábbi (akár a fiókba süllysztett) műveidet, hogyan reagálsz? Letagadnád, vagy jót nevetsz rajta? Hogyan született meg az első alkotásod?

A korábbi munkáim megmosolyogtatnak. A naivitás, a tapasztalatlanság süt belőlük, attól függetlenül, hogy akkoriban is mindent megtettem azért, hogy a történet hihető legyen. A leírást mindig is szerettem, azok a részek mindig erősebbek voltak nálam. Nem hiszem, hogy szégyellnem kellene a korábbi munkáimat, épp amiatt, mert olyan szépen mutatja az utat, ahogyan fejlődtem és egyre jobb lettem. A legelső ténykedésem íróként egyébként egy hat oldalas A/5-ös kockásfüzetbe írt “novella” volt, egy szuperhősös történet, klasszikus ’90-es évekbeli képregény-Bfilm beütésekkel. Mai szemmel nézve vicces és amatőr. Tizenegy éves voltam. Azt hiszem, ez így megbocsájtható.

De szeretem ezeket a régi történeteket, mert rengeteg olyan ötlet van benne, amiket a későbbiekben beleépíthetek majd egy-egy regénybe. Ami már egyszer kész, azt nem kell újra megírni, szóval én ebben a szellemiségben (is) tekintek ezekre az egyszer-volt munkáimra.

  • Honnan jött az ötlet, hogy horror történetet írj? Megnéztem a weboldaladat és nagyon tetszett, hogy már a borító terveid történetébe is bevontad az olvasókat. Vannak tesztolvasóid? Mennyire hagyatkoztál a véleményükre?

A horror mindig is a szívem csücske volt, meghát az én agyam – részben – erre van ráállva. Ha valami eszembe jut, általában ebből az irányból közelítem meg. De nem muszály, hogy vértől csöpögő, kegyetlenkedő történet legyen, szeretem ha “csak” rémmese, ha csak meghökkentő vagy elgondolkodtató. Emelett persze vannak más ötletek is, amik ostromolnak és amik nem tartoznak a horror kategóriába, de jelenleg még ebben a műfajban szeretnék garázdálkodni.

Vannak tesztolvasóim, nélkülük nem is mernék a nyilvánosság elé lépni. Nagyon hálás vagyok a munkájukért, mert nagyon sokat segítettek. Hallgatni természetesen hallagtok rájuk, elég mélyen beengedem őket a szerkesztésbe. A cselekménnyel, történéssel kapcsolatban is segítettek egy-két dologban, szóval úgy gondolom, olyan 92-95 %-ban fogadtam meg a tanácsaikat.

Remélem minden kérdésre kielégítő választ tudtam adni. Tanácsért, segítségért, véleményért nyugodtan forduljatok hozzám, ha tudok, segítek.

Addig is, megtalálhattok  Face-en, Instá-n, Pinterest-en és  Youtube-on. Társblog itt .

osztani-olvasni-beszelni

Viszlát legközelebb!

Bemutatkozom

Így épült a Lanky ház – Ihlet, inspiráció 1. – idők és terek

A napokban a barátaimmal beszélgettünk a könyvről, az írásról, magáról a folyamatról, ahogyan megszületik az ötlet, mely egyre több részletet kap, fed fel és lesz történetté. Megkérdezték; mi inspirált? Mi ihlette a Lanky házat?

lightbulb-1246589_1280.jpg

Egy korábbi posztban már összefoglaltam, hogyan talált meg a gondolat, hogyan bontottuk ki együtt ezt a történetet a spirálfüzetek oldalain, de nem beszéltem a helyekről, az emberekről, a szituációkról, amik megihlettek vagy inspiráltak.

home-office-569153_1920.jpg

Mint azt egy korábbi infografikában leírtam, a történet két idősíkban játszódik: most és akkor és ezek fejezetenként váltják egymást. Tehát elindulunk a jelenben és minden következő fejezet visszamegy a múltba, utal a már megtörténtekre és ezek által ismerheted meg a szereplők hátterét; kik ők, milyen az életük és hogyan kapcsolódik a másikéhoz.

Eleinte nem voltam biztos benne, hogy jó lesz így, hogy nem lesz-e zavaró ez a folyamatos ide-oda ugrálás az időben, de azt akartam, hogy a regény egy akcióval kezdődjön, már az elején kapj egy kész képet. Hogy amikor elkezded olvasni, azonnal ess “bele a közepébe” a történéseknek.

Hirtelen megkapsz hat szereplőt, ebből hármat az első néhány bekezdésben, valamennyire felvázolom a viszonyaikat is, persze ezek korántsem merülnek ki ebben a néhány sorban. Mint a való életben, itt is sokkal összetettebbek és komplikáltabbak az egymáshoz fűződő kapcsolatok. És persze rengeteg a rejtély, a titok, mi is történik itt valójában?

Ez a váltakozás a könyv első részét jellemzi, ennek a végére jut el odáig a sztori, hogy már nincs szükség arra, hogy múltat is lássuk, mert beéri a jelent. A második résztől a történet már csak egy idősíkon folytatódik tovább.

A regényben két várost is megismersz majd. Az egyik, ahol Richard él New Adminton-t egy átlagos, amerikai városnak látom. Nem metropolisz, bár vannak magas épületei, irodaházak, néhány felhőkarcoló, sok parkkal, zöldterülettel. Nyüzsgő, élettel teli.

Pennyville már más tészta. Erdők között bújik meg, távol az igazi, városi zsongástól. Csendes, már-már élettelen. Tökéletes ellentéte New Admintonnak. Nyugodt, az emberek kedvesek, de hamar kiderül, hogy ez csak a látszat.

New Adminton-nál – és  valószínűleg maga a város képe is innen ihletődött – nagy szerepet játszott Brooklyn és Manhattan filmekből, sorozatokból ismert utca-, és látképei. Egy ezekhez nagyon hasonló környezetbe képzelem bele a jeleneteket, amik ebben a városban játszódnak.

Pennyville-t Grimm mesék ihlették. A Piroska és Farkas vagy a Jancsi és Juliska erdei jelenetei vagy olyan népmesei eredetek, amelyben a fák között egy másik világ bújik meg, ahol egy elfeledett falut, várost találhatsz, ahol, mintha megállt volna az idő. Valószínűleg gyerekkori félelmeim egy része is benne van ebben a városban, az elhagyatottság félelme, mely elborzaszt, mégis elvarázsol.

A regény fontos motívuma még a látszat kérdése, a mást mutatok, mint aki vagyok elv, a báránybőrbe bújt farkas és ehhez hasonló képek. Pennyville-ben ez a dolog hatványozottan jelenik meg.

Azt hiszem, előljáróban ennyi elég is lesz. Nem lőttem egyetlen poént sem, nem fedtemn fel több titkot, mint, amennyit szükséges. Legközelebb néhány szereplővel ismertetlek össze, de remélem azt a bejegyzést már kezedben a könyvvel olvasod majd.

Lanky_paperback_ps_könyv.jpg

Ha még nem rendelted meg a regényt, a Colorcom Kiadónál megteheted, ezen a linken.

Engem pedig megtalálhattok  Face-en, Instá-n, Pinterest-en és  Youtube-on. Társblog itt .

Osztani, olvasni, beszélni.jpg

Viszlát legközelebb!

 

Így épült a Lanky ház – Ihlet, inspiráció 1. – idők és terek

Így épült a Lanky ház – borítók

Amikor elkezdtem írni A Lanky házat, igazából nem gondoltam arra, hogyan is fog ez az egész kinézni, ha majd könyv-formát ölt. Bevallom őszintén, a kiadással is más terveim voltak, nem így és ilyennek képzeltem el. Eleinte elég volt csak a tudat, hogy végre eljutottam én is ahhoz a ponthoz, ahová olyan sok első-könyves író vágyik: kész van a nagy mű!

Aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy e-mailezek a kiadóval, már a részleteket tárgyaljuk, de a kéziraton kívül semmi másom nincs a könyvhöz.

Jött a gondolat: borító kell! Grafikus vadászatra indultam és hamar kiderült, hogy elég rövid a listája azoknak a szakembereknek, akikkel szívesen dolgoztatnék. Őket megkerestem, de a legtöbben vagy nem tudták vállalni az idő rövidsége miatt vagy az összeget, amit kértek tartottam irreálisan magasnak. Úgy tűnt, nekem kell a borítóval is foglalkoznom.

Nekikezdtem. Az első próbálkozások nem voltak valami szívderítőek és a barátaim körében sem arattak nagy sikert. Íme:

 

Aztán tovább próbálkoztam. Lelki szemeim előtt megjelent egy rajzolt kép; egy autó belsejéből nézünk ki a szélvédőn és Pennyville tárul elénk.

Aztán ezt is elvetettem. Egyszerűen nem tudta azt a formát felölteni, amit én szerettem volna.

Gondolkodni kezdtem, milyen legyen, mit is akarok kifejezni? Mit szeretnék, hogy sugározzon, mit üzenjen? Milyennek kell lennie, hogy kifejezze a történet hangulatát?

Jöttek sorban.

A stilizált, egyszerű:

a-lankyhazhalott_borito_3

A ház No.01

a-lankyhazhalott_borito_2

A ház No.02

a-lankyhazhalott_borito_8

A ház No.03

a-lankyhazhalott_borito_12

De nem, egyik sem. Mi hiányzik?

Napok teltek el, mire rájöttem. A tettetés hiányzik. A látszat mögötti borzalom. Mert mi is a kulcsmondat?

“Ez nem csak egy régi ház. Ez csupán annak akar látszani.” 

Aztán megtaláltam ezt a fotót. Amikor megláttam, rögtön tudtam, hogy ez az, amit keresek. Már a színeiben benne van a hazugsága. Hogy el akarja rejteni a valót. Mímelni akarja, hogy ő csak egy régi ház. Miközben egy lélek él a falai között.

Megleltem hát a borítómat. S a könyv is így lett egész!

demeternorbert_alankyhazhalott_borito_szoveggel

És mint már tudjátok, a regény a Colorcom Kiadónál rendelhető, ezen a linken.

Továbbá megtaláltok  Face-en, Instá-n, Pinterest-en és  Youtube-on. Társblog itt .

Osztani ér! Olvasni ér! Beszélni róla(m) ér!

Viszlát legközelebb!

 

Így épült a Lanky ház – borítók

Így indult útnak a rém! Így épült a Lanky ház!

Csak homályosan emlékszem arra, ahogy kezdődött. Persze mesélhetnék arról, hogy egy ködös, őszi éjszakán találkoztunk először, az ötlet és én. Vagy, hogy egy rémálomban lepett meg, vasláncait rázva, üvöltve követelőzött a papír után. Mondhatnám, de nem fogom. Mert a találkozás sokkal prózaibb volt. Azt hiszem, úgy történt, mint az esetek többségében: a történet megtalált engem. Eleinte illékony volt, erőtlen, kósza gondolatok kusza halmaza, melyben nem találtam sok értelmet. Aztán élni kezdett. Beszélt hozzám. És lassan egymásba szerettünk. 

Annak, aki nem ismerne; Demeter Norbert vagyok, író és ez az első regényem; A Lanky ház halott. Legalábbis az, amit befejeztem. És amelyik eljutott abba a stádiumba, hogy rajtam és néhány könyvmoly barátomon kívül, más is elolvashatja. Úgy hiszem, hogy megállja a helyét, jó kis történet lett. Hogy nem kell szégyenkezzen, mikor a polcodra kerül a többi kedvenc könyved mellé. Úgy hiszem, méltó lehet a figyelmedre.

Most egy kicsit hadd meséljek a románcunkról. Ahogyan elkezdődött. Ahogyan útnak indult a rém.

 

Mint mondtam, eleinte csak kósza gondolat volt az egész, olyannyira, hogy amikor maga az ötlet először rámtalált, majdnem el is mentünk egymás mellett. Nem csoda, hiszen éppen egy másik történeten dolgoztam, egy sokszereplős fantázián, mellyel már évek óta kerülgettük egymást, mire úgy döntöttünk, hogy táncolunk. Ezzel a regénnyel volt tele a fejem, minden nap oldalakat töltöttem meg a gondolataimmal.

De abban az időszakban kicsit összekuszálódott a fejemben az egész, elakadtam, s ilyenkor, mint mindig, kinyitottam a szemem, hogy lássam a világot körülöttem, hagytam, hadd hasson rám, hátha szembejön valami, amelyet beleszőve a történetbe, továbbléphetek ezen a kényszermegállón.

Az út, a munkából hazafelé menet szántóföldek mellett halad el, s mivel egy szakaszon megemelték az építők, csodás kilátás nyílik a környékre. Az ember látja a hegyeket, a várost, sőt ha szép az idő egy-egy havas csúcs vékony körvonalai is kirajzolódnak a horizont előtt. Aznap viszont nem a hegyeket és erdőiket figyeltem, a tekintetem kicsit lejjebb csúszott; a földekre.   

A legtöbb egybefüggő, nem tudni, hogy egy-e a tulajdonos, vagy csak olyan cövekek jelölik a telkek végét, amik ebből a magasságból nem látszanak, de talán ez nem is fontos. Ami lényegesebb, hogy odalent egy poros földút fut közöttük és az út végén egy nagy ház áll.

Egy ház a semmi közepén, a sarkainál fákkal, mint egy magányos totem, egy bálvány, mely egy elfeledett, régi időből maradt itt.

És a gondolattal jött az ötlet. Egy ház, melyben egy lélek lakik. Tetszett a kép, amelyben egy porral belepett, tapétás folyosón nyugatlanul kóborol egy áttetsző alak, kiutat keresve téglabörtönéből. S ezzel a gondolattal, mint mindig, ha az jó és érdemes a megírásra, a kérdések is megjelentek:

Hogyan került oda? Mit csinál ott bent? Miért keresi a kiutat? És miért nem találja?

Nem válaszoltam rájuk, fogtam az egész ötletet és eltettem későbbre. Nem akartam új sztoriba kezdeni, a jelenlegibe pedig nem illett bele. 

De a szellemjárta ház ötlete nem tágított. Másnap reggel, mikor a munka előtti kávézás közben olvasgattam az előző nap megírt oldalakat, újra felbukkant az a kísértetszerű alak, ott lebegett a tudatom peremén, keresve a tegnap feltett kérdésekre a választ. , gondoltam, adok neki egy lehetőséget. Nyitottam egy új dokumentumot és nekikezdtem. De úgy harminc sor után kifogytam a szavakból. Az ötlet, mely először gazdag és kimeríthetetlen forrásnak tűnt, hirtelen elpárologott, szétfoszlott. Csak a kísértet nem tágított, a tudotom peremét kapirgálta vékony, hosszú körmeivel, nógatva, hogy folytassam, írjak tovább. De ekkor már dühös voltam rá. Ha nem adhat többet harminc sornál, akkor mit akar? Miért nem hagy békén?

Ígyhát elhesegettem, talán egy kicsit gorombábban is, mint kellett volna. Ezután hónapokig nem jelentkezett.

Már a hó is leesett, mikor újra találkoztunk. Azokban a napokban fejeztem be a hőseim kalandjának első részét és éppen erőt gyűjtöttem a folytatáshoz, amikor ismét megjelent a kísértet. Könnyen elgyengültem, tekintve, hogy úgy éreztem, az akkori munkám kifulladt. Nem volt ötletem, vagy ha valami fel is bukkant és nekikezdtem írni, rossz volt. Még magam előtt sem akartam vállalni. Így engedtem a csábításnak. És a kísértet ezúttal felkészült.

Egy vadonatúj képet hozott magával, azt amelyikkel a regény kezdődik és mely egy teljesen új útra vitte a történetet. Én pedig ráharaptam, olyan erősen, hogy belesajdult az állkapcsom is. De nem bántam meg. Egyetlen percét sem. 

Az első próbákozáshoz képest szinte minden megváltozott ezzel az egyszerű nyitójelenttel. A szereplők nevei, a helyek, ahol a cselekmény játszódik, maga a Lanky ház története is, mely előzőleg vértelen volt és igazán halott, akárcsak a karakterek. Idővel szépen minden a helyére került, feltárultak a titkok és én élveztem ezt a munkát. Nem mondom, hogy mindig sütött a Nap, voltak időszakok, mikor az eget súlyos, esőtől terhes fellegek takarták, és sokszor nem volt könnyű engedni a történetet, hogy arra haladjon, amerre szeretne. Sokat tanultunk egymástól, miközben írtam, együtt formálódtunk, s vált a viszonyunk egyre bensőségesebbé. És a munka alatt egy rég magam mögött hagyott világot is újra felfedezhettem.

Ugyanis a Lanky ház történetét kézzel írtam, két, kockás spriálfüzetet töltve meg szavakkal, melyeket itt-ott feljegyzésszerű jegyzetek egészítettek ki. Nagyon jó volt ismét így dolgozni. Az idejét sem tudom megmondani, mikor vetettem utoljára igazi papírra a soraimat.

Persze ennek megvolt a hátránya is, a folyamatos írástól elszokott csuklómnak bele kellett jönnie a munkába. Néha a képzeletem annyira előre futott, hogy ujjaim csak nagy nehézségek árán tudták követni. Aztán az is átfutott az agyamon, hogy nem kis munka lesz majd ezt a sok oldalt begépelni, de amennyi gátat szabott ez a tény, épp annyi szabadsággal is járt. Nem mellesleg, szerettem, hogy a regény ott van előttem, fizikai értelemben is és nem csak egy adathalmaz valahol, egy digitális felhőben. Lehet, hogy ez ügyben kissé régivágásúnak tűnök, de tudod mit? Minden regényemet így szeretném írni majd ezután.

Attól függetlenül, hogy élvezetes volt a munka, nehéz szülés volt. Mert ezúttal nem volt elég az ösztönből írás, sok mindenre kellett figyelnem, amiket korábban nem tartottam fontosnak.

De végül elkészült a ház. A falak állnak és a szobák közül bármelyikbe nyitsz is majd be, mindegyiket berendezve találod majd. Van, amelyikben nagyobb a bőség és persze vannak puritánabbak is. Megtettem mindent, amit lehetett vagy amit szerettem volna. S ha érdekel, szívesen körbevezetlek.

Ha majd belépsz az ajtón, találkozni fog a szereplőkkel. Vannak, akik kedvesek és vannak, akiket kevésbé zársz majd a szívedbe, de mindannyian a te szórakoztatásodra vannak itt. És nem kell félned. E könyv lapjait egyikük sem lépheti át. Bármekkora is a hatalmuk.

Mielőtt nekikezdünk, figyelmeztetni szeretnélek, ez nem egy kedves történet.

Sok gonoszság bújik meg a lapok között, megannyi szenvedés és fájdalom. Persze vannak napos oldalai is a könyvnek, ahonnan az árnyékok távol maradnak, de összeségében ez egy horror regény. Egy szellemjárta ház története. Szeretném, ha ezt szem előtt tartanád.

S amennyiben úgy döntesz, hogy velem tartasz, szívesen látlak. 

Viszont ahhoz, hogy beléphess, még néhány napot várnunk kell. Addig is, meghívlak, látogass meg a FB oldalmon, itt találsz híreket, képeket, beszámolókat a könyvről és egy rövid részlet is vár, ha belekukkantanál a Lanky ház világába. És készülök még néhány meglepetéssel, szóval érdemes velem tartani.

Várlak! Nagy szeretettel!

 

a-lanky-haz-halott

Így indult útnak a rém! Így épült a Lanky ház!